Asherman szindróma

Méhüregi összenövéseket először 1894-ben írtak le. Asherman 1948-ban kezdett el aproblémaklinikai jelentőségével foglalkozni és írta le pontosabban a betegséget, innen származik az elnevezés.

A betegség tünetei elég szegényesek, mert nagyon gyakran nem jár alhasi és menstruációs fájdalommal, hanem a betegség kiterjedtségétől függően – szubjektíve nehezen megítélhetően - menstruációs gyengülést, vagy megszűnést, illetve meddőséget okoz. Gyakran észleljük a kórképet, visszatérő vetélés miatti kivizsgálás során.

Kialakulását általában masszív méhüregi gyulladás vagy vetélés és szülés utáni méhüregi kürett indukálja. Tapasztalatunk szerint leggyakrabban középidős (12-23. hét közötti) vetélések miatti kürett után szokott kialakulni.

Az Asherman szindróma kezelése összetett eljárás. A pontos és precíz műtét előtti diagnosztika elengedhetetlen az optimális műtéti eredmény eléréséhez. A pontos diagnosztika után – altatásban végzett - méhüregi műtéti –hiszteroszkópos- eljárásra van szükség, melyet gyakran a műtét során ultrahanggal követünk nyomon. A műtéti kezelés végén gyakran kell alkalmaznunk méhüregi összenövésgátló anyagot, mely megakadályozza a későbbi összenövések újra kialakulásának lehetőségét. Ezt követően – személyre szabott - hormonkezelést kell alkalmaznunk bizonyos esetekben, mely a méh üregének optimális gyógyulását segíti elő, azáltal, hogy a méhnyálkahártya felépülést felerősíti.

Intézetünkben mind a diagnosztikai, mind a kezelési eljárásokban nagy tapasztalattal bírunk és a nemzetközileg elérhető legmagasabb színvonalú eszközparkkal oldjuk meg ezen elváltozásokat.

Az Asherman szindróma sikeres diagnosztikája után, a megfelelő kezelést követően nagy százalékban tudunk teljes gyógyulást elérni, melynek következtében a tervezett terhesség ki tud alakulni.