Sokszor ennek oka egyszerűen a biológiai órában keresendő. Manapság már az elsőgyermek vállalása is kitolódott, így a második vagy többedik gyermek születésemár jócskán a harmincas évekre esik. A párok korosodásával viszonttermékenységi esélyük is folyamatosan csökken: a petefészek egyre ritkábbanbocsát ki érett petesejtet, amelyek minősége is folyamatosan romlik.
A férfiak termékenysége szintúgy alábbhagy a korral. Az idősebb férfiakszervezete alacsonyabb számú és kevésbé mozgékony spermiumokat termel, ésgyakoribbak az erekciós problémák is: ezen tényezők kombinációja megnehezíthetia spermiumok célba jutását.
A másodlagos meddőség hátterében is állhatnak az elsődleges meddőséghezhasonló nőgyógyászati problémák, mint ovulációs rendellenesség, koraimenopauza, kismedencei összenövések, gyulladás vagy fertőzés, a petevezetékekelzáródása vagy sérülése, mióma, polip vagy endometriózis.
A magzati vetélés lehetősége is arányosan növekszik a kismamák életkorával.Míg a húszas éveikben járó várandós hölgyek kb. 10 %-a veszíti el magzatát,35-39 éves kor között ez az arány 20 %-ra nő, míg 40-44 éves korban már 50%-oskockázatra kell felkészülni.
Az elsődlegeshez hasonlóan, a másodlagos meddőség is hatalmas érzelmizűröket okozhat a párok életében; a második (vagy akár harmadik) gyermekértküzdő családok ugyanolyan stresszről és aggodalomról számolnak be, mint az elsőbabára várók. A másodlagos meddőséggel küzdők aggodalmát és stresszes állapotátfokozhatja a környezet együttérzésének hiánya is, problémájukat ugyanis sokannem tartják annyira fajsúlyosnak, mintha eleve gyermektelenek lennének.
A másodlagos meddőség – csakúgy mint az elsődleges – szerencsérediagnosztizálható és kezelhető: egyszerű tesztekkel felderíthetőek a hormonálisproblémák, a spermaszám eltérései és a petevezeték elzáródásai. Jó hír, hogy aterhességi arány másodlagos meddőségnél nagyobb mint az elsődlegesnél.